Samai Dóri: “Szívesen dolgoznék színházban!”

“Nekem aztán nem szomorkodni, én sem teszem! Ha továbbra is követed a mûsort, akkor láthatod: minden héten csinálunk közös táncokat a kiesettekkel. S hogy mihez kezdek? Szinte nem változik semmi. Befejezem az utolsó félévemet a suliban, és megpróbálok minden erõmmel a táncra összpontosítani. Szeretném képezni magam továbbra is, kurzusokra járni, próbatáncokra. Aztán egyszer majd biztosan leteszem valahol a vándorbatyumat. De addig még vannak utak, amelyeket be kell járnom. Szívesen dolgoznék színházban, esetleg társulatnál. Ez még a jövõ kérdése. Ám minden erõmmel azon vagyok, hogy sikerüljön!”

Barczi Laci: “Viszonylag jól vagyok, de jön a mûtét!”

„A jövõ? Mindenképpen visszamegyek Pécsre, ahová szerzõdés köt, és erkölcsileg sem tehetném meg, hogy cserbenhagyom a csapatot. Viszont megtetszett Budapest, és semmi esetre sem szeretnék elszakadni tõle, remélhetõleg lesznek lehetõségeim, így párhuzamosan dolgozhatnék mindkét városban. Egyébként viszonylag jól vagyok, de a mûtétet valószínûleg nem kerülhetem el, sajnos.”